Mindig melletted vagyok
Fagyos kis kezeddel a rideg, havas földet kapargatod élelmet keresve. Ruhád a végtelenségig lerongyolódott, mégis úgy húzod össze törékeny testeden, mintha nagy, vastag kabát lenne. Legalább az illúzió maradjon meg. Ártatlan szemeddel hiába nézel az előtted elsétáló emberekre, semmibe vesznek. Még azt a pár forintot is sajnálják tőled, pedig neked az életet jelenti. Emlékszem, nem volt mindig így…
Boldog kisbabaként teli szájjal nevettél föléd hajoló szüleidre. Édesanyád felvett, s kezében ringatva csendesen dalt dúdolt neked, miközben Édesapád minden egyes ujjacskádra aprócska, finom csókokat lehelt. Mennyire ráámultál a világító karácsonyfa hatalmas, piros díszeire, és hogy kacagtál arra a kis, zöld, ugrálós manócskára, amelyik a Száncsengőt énekelte. Majd autóba ültettek, hogy a távoli hegyekben ünnepeljetek. Kék kocsitokban vidáman telt az idő. S aztán jött az erdő, megannyi szerpentin, a sötét, hókásás út, egy szabálytalanul előző kamion, s a halál…
Többen igyekeztünk, szüleiden mégsem tudtunk segíteni. Egyedül téged mentettelek meg. Bár – későbbi Sorsodra tekintve –, ne tettem volna meg. De ez a dolgom, a munkám…
Hirtelen idegen helyen, ismeretlen arcok közt találtad magad. Hiába kerested a melegen rád fonódó karokat, az ismerős illatot. Nevelőszülőktől nevelőszülőkig vándoroltál. Hosszú hónapok, évek teltek el, s közben ütöttek, vertek, molesztáltak, megaláztak. Mígnem egyszer meguntad, és otthagytad őket örökre. Az utcán kerestél menedéket…
A zord, hideg tél nem kegyelmez. S most egy lámpaoszlop aljában várod a könyörületet. Végtagjaid elgémberednek. Miközben gyengéden betakarnak a szállingózó, selymes hópihék, elszunnyadsz. Tudod, nem szabadna elaludnod, de oly édes az álmod. Mintha újra a bölcsődben lennél, ott a szobádban, ahol a rengeteg játék mind a felfedezésedre vár…
Hahó! Ébresztő! Gyere, kövess! Ne félj a fénytől! Nem kell tartanod tőlünk, hisz nagyon régóta várunk rád. Csoda, hogy látsz? Nem. Fogd meg nyugodtan kezem! Be kell, hogy mutassalak valakinek. Nem, nem követtél el semmi rosszat. Csak felkísérlek a lépcsőkön. Ne feledd, mindig melletted vagyok… én, a te szerető őrangyalod. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
